A festészet olyan, mint amikor a kezed álmodik.

Művészéletrajz

Wohlmutter Ilona – WilonArte

Gyermekkorom óta érzékenyen figyelem a világ rezdüléseit – a fények játékát, a színek közötti finom átmeneteket, a természet és az emberi lélek kapcsolatát. Sokáig csak csendben hordozott vágy volt bennem, hogy mindezt vászonra is vigyem. Amikor végül ecsetet vettem a kezembe, a festészet azonnal a belső szabadság és önkifejezés útjává vált számomra.

Autodidakta módon tanultam meg festeni, kísérletezve, keresve, figyelve az anyagok és a színek egymásra hatását. 2024 óta egyre mélyebb elhivatottsággal foglalkozom a festészettel – azóta minden egyes képem újabb lépés az önismeret, az átalakulás és a gyógyulás útján. A vászon számomra nem egyszerű felület, hanem kapu a láthatatlan világ felé: ahol az érzelmek, energiák és gondolatok formát öltenek, és egyetlen pillanatban sűrűsödnek össze.

Elsősorban akrilfestékkel dolgozom, de az utóbbi időben olajjal is kísérletezem, keresve azokat a textúrákat és rétegeket, amelyek mélységet és mozgást adnak a képeimnek. A fekete akril lakk és az arany elemek gyakran visszatérő motívumok – a kontraszt és a ragyogás dialógusa, a fény és árnyék örök tánca.

Műveimben a spirál központi szimbólum. Számomra ez az önismeret, az átalakulás és a gyógyulás jelképe – egy mozdulat, amely egyszerre vezet befelé és felfelé, az emberi lélek mélységeiből a tudat kitágult horizontjai felé. A spirál a végtelen körforgás, a létezés ritmusa, amely összekapcsol bennünket az univerzum szövetével.

Festményeimet gyakran nevezem „a tudatalatti térképeinek”. Ezek vizuális koreográfiák, ahol káosz és harmónia, érzelem és intuíció együtt mozognak. Az alkotás számomra mozgásban lévő meditáció – minden ecsetvonás egyfajta belső impulzusra születik, mégis mélyen gyökerezik a személyes élettörténetemben. A színek élénkek, a textúrák rétegzettek, a formák szabadon áramlanak – mintha láthatóvá válnának azok a finom, láthatatlan kapcsolatok, amelyek az embert az univerzumhoz és az élet misztériumához fűzik.

Egyediség és művészi út

Ami egyedivé teszi az utamat, az talán éppen az, hogy semmi sem előre megtervezett. Minden kép egy új felfedezés, minden festés egy új állomás. Nem iskolák vagy mesterek formáltak, hanem a belső késztetés, a keresés, a kísérletezés. Autodidakta módon tanulva megtaláltam a saját nyelvemet – egy vizuális nyelvet, amelyben a színek beszélnek helyettem.

A festészet számomra nemcsak művészi tevékenység, hanem spirituális gyakorlat. A vászon előtt eltöltött idő a meditáció, a csend, az átalakulás ideje. A festés folyamata során kapcsolódom a forráshoz, ahonnan minden inspiráció ered. Minden alkotásommal egy kicsit közelebb kerülök önmagamhoz – és remélem, hogy a néző is önmagához.

Hiszem, hogy a művészet képes hidakat építeni látható és láthatatlan világok között. A célom, hogy átadjam a vásznaimra vetített érzéseket, hogy mások is megértsék, megérezzék, s talán saját történetüket is felismerjék bennük. Szeretném, ha festményeim bejárnák a világot, új embereket, művészeket, kultúrákat ismerhetnék meg – mert minden találkozás, minden kiállítás új inspiráció, új réteg az életem vásznán.